Ezek csak szavak?

Kommentek, trollkodások, viták... Időnként (egyre ritkábban) beleolvasok engem érdeklő bejegyzésekhez kapcsolódó kommentekbe. Gyakran beszélgetek a hozzám fordulókkal a kommunikációról.  Azt látom, hogy nincs tisztelet. Lehet szó egymásnak vadidegen kommentelőkről vagy évtizedek óta együtt élő párokról, nincs kultúrája a vitának. Mert nem az a probléma, ha más véleményen vagyunk. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez, a saját érzéseihez, a saját gondolataihoz. Joga van ahhoz is, hogy azt megfogalmazza. Szükség is van rá, hogy ki tudjunk állni a saját érdekeinkért ha szükséges. A probléma az, hogy összekeverednek a dolgok. Az nem érvelés, hogy a másikat megalázom, az nem vita, hogy egyetlen célom van: felülkerekedni. Nem legyőzni, megsemmisíteni kell a másikat. Nem is a másikról kellene szólnia a mondanivalónak. Mindenkinek joga van a saját véleményéhez. De a saját véleményéhez van joga és ahhoz viszont egyáltalán nincs, hogy a másik személyiségét, érzéseit, gondolatait rombolja. Elképesztő ha végignézi az ember, milyen stílusban válaszolnak egymásnak ismeretlen emberek. Céltalan, gonosz és sehová sem vezet. Mert itt szó sincs arról, ami normális véleményalkotás vagy akár vita alapvető kiindulópontja: nem a másikról, hanem a problémáról beszélek. A saját érzéseimről. A saját javaslatomról. A saját véleményemről. Mert ahhoz jogom van. 

Ebben a nehéz időszakban, amelyet mindenki másképp él át, nem pusztító vitákra lenne szükség, hanem arra, hogy ki hogyan tudja a környezetében pozitív dolgokat erősíteni. Vannak, akik szerencsések és semmi rossz nem történik velük most sem. Vannak akik megújulnak, mert soha ennyi idejük nem volt önmagukra.  Vannak akik sajnos komoly veszteségekkel, nehézségekkel küzdenek. Ugyanazt az élethelyzetet másként éli meg mindenki. Mint ahogy másképp örül, másképp pihen és másképp gyászol mindenki. Itt nincs jó vagy rossz út. Itt mindenkinek a saját útja van. És joga van ahhoz, hogy ha akarja arról beszéljen, de csak a saját útjáról, a saját érzéseiről. Nincs helye most végképp egymás kritizálásának. Egymás támogatásának és erősítésének van itt az ideje. 

Itt az ideje az építésnek a rombolás helyett. Építsük saját személyiségünket, kommunikációnkat, életünket, - amelyre van ráhatásunk. És ez jó hatással lehet a környezetünkre is. Ha nem a másikkal, hanem önmagunkkal foglalkozunk, ha önmagunkat képviseljük, ha nem akarjuk a másikat minden áron átformálni pláne megalázni, meghurcolni, sokkal barátságosabbá válhat a kommunikáció. 

Jelenleg  ugyan online formában csak, de továbbra is működnek a konzultációk, várom azokat, akik szívesen javítanának a kommunikációjukon. Remélhetőleg április végétől, május elejétől személyesen is tudunk találkozni.